Cs. Sz. L.: LUDOVIC HALÉVY ÉS BAUDELAIRE
Cs. Sz. L.: LUDOVIC HALÉVY ÉS BAUDELAIRE
A Nyugat májusi számában H. A. Ludovic Halévy remek naplójegyzeteiről szólva, megemlíti, hogy Baudelaire nevének ott nincs nyoma, mert Halévy csak arról vett tudomást, amiről beszéltek, aminek sikere volt. Holott megemlíti Baudelairet s a passzus az íróra, meg a költőre egyaránt jellemző. Kizárólag ezért s nem okvetetlenségből igazítom ki H. A. kitűnő ismertetését. Halévy 1862-ben találkozott a nála tizenöt évvel idősebb költővel, Michel Lévy kiadónál. A beszéd egy félig elfelejtett író, Ourliac regényére terelődik. Halévy dícséri szabatosságát, a stílus őszinteségét, «ami akkor édes kevés könyvben akadt». «De uram, szakította félbe Baudelaire, én éppen abban az időben írtam!» Halévy előtt, aki nem olvasta Baudelairet, képtelen elbizakodottságnak tünt fel a megjegyzés. Jellemző azonban páratlan tisztességére, hogy később ezt a benyomását még titkos naplójában, önmaga előtt is helyesbítette. «Nem volt igazam, írja a pótolt széljegyzetben, hogy nevetségesnek tartottam a megjegyzést. Igaz, akkor még nem olvastam Baudelairet.»
