Berda József: Nyári örömök közepette
Pillanatról-pillanatra érzi elernyedt tested máris,
mint válik pehely-könnyüvé, hogy villanyozza-paskolja
egyre erősebben a sok, hirtelen futamu hullám!
sima tükör! Bizsergess langyos és hideg suhanásaiddal
– elbágyad az ember, oly tikkasztó ez a hőség!
ideárad, összekeveredik a szelid áramu szélben, s oly
ruganyos leszel, hogy szinte felderűl renyhe kedved, máris
repülni szeretnél túláradt örömedben!
ujabb csobbanás zeng füledbe, igy vidulsz a víz sokezer
örömei között. Lehülsz; úgy frissülsz fel, s gyújtod állandó
indulatra kedved; úgy zuhintod magad a kristály-ragyogásu
vízbe újra és újra, úgy hogy a csiklandós vízzel, mint
virgonc gyerek a puha takaróval, ha ruganyos ágyba veti magát.