Falu Tamás: Gyerek
Falu Tamás: Gyerek
Néz, néz barna diószemével,
Reám mered lágy szemöldive.
Mint asszony gyümölcsöt üvegbe,
Ugy tesz el engem most télire.
Negyven, ötven esztendő mulva,
Mikor már régen nem leszek itt,
Levesz egy magas, poros polcról,
Maga elé tart, s emlékezik.
Reám mered lágy szemöldive.
Mint asszony gyümölcsöt üvegbe,
Ugy tesz el engem most télire.
Negyven, ötven esztendő mulva,
Mikor már régen nem leszek itt,
Levesz egy magas, poros polcról,
Maga elé tart, s emlékezik.
Mint ahogy én e pillanatban
Egy eltünt arcra emlékezem,
Akit gyerekként láttam otthon,
S akit szivembe rajzolt szemem.
Mi egymást akként adjuk tovább,
Gyerek és férfi, férfi, s gyerek,
Mint a fasorban váltja sorban
Reggelt az este, s estét a regg.
Egy eltünt arcra emlékezem,
Akit gyerekként láttam otthon,
S akit szivembe rajzolt szemem.
Mi egymást akként adjuk tovább,
Gyerek és férfi, férfi, s gyerek,
Mint a fasorban váltja sorban
Reggelt az este, s estét a regg.
