Gyulai Márta: Helyetted
Gyulai Márta: Helyetted
Mert görnyedve akár a földig előtted
Végtelen áhitatomban irántad
Már hiába hajolnék, –
Megállok görnyedten,
S áhitom, hadd türhessem szemlesütötten,
Hogy előttem hajoljon
Oktalan bizalmában irántam
Ó, nem a fiam,
Egy másik;
S én biztassam
Fogaim összeszoritva,
Ahogyan engedted, hogy bizzam.
Végtelen áhitatomban irántad
Már hiába hajolnék, –
Megállok görnyedten,
S áhitom, hadd türhessem szemlesütötten,
Hogy előttem hajoljon
Oktalan bizalmában irántam
Ó, nem a fiam,
Egy másik;
S én biztassam
Fogaim összeszoritva,
Ahogyan engedted, hogy bizzam.
