Radnóti Miklós: Hazafelé
visz tova s pattog a
megrakott fákon az ág.
s leveri a teli
fákról a bő takarót
zuhanni és Fanni
kicsit ijedten néz rám.
vonuló nyoma jó
jeleket hagy az úton
sötét száll s körénk áll
az álmos erdő lassan.
lusta folt fönt a hold
s tömötten néz a fán át,
feketébb és enyhébb
lilaszín lesz a fehér.
s a városnak sáros
útja síró szakadás,
s ime már, mint a sár
a hétfő úgy ragad ránk.