József Attila: A bűn
és jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
hogy bűnöm odavan.
de bármit gondolok,
érzem, hogy ez valami más,
tán együgyü dolog.
a bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
éppen a vad tömeg –
mégis szemébe mondanám:
Add vissza bűnömet!
az erény hősein.
A kávéházba meghivom
majd ismerőseim.
«Megszúrtam az apám
s elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.»
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.»
ki fut, mert dolga van;
érzem majd, ki tünődik el;
ki reszket boldogan.
ki szemmel, melegen
jelez majd ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen.
és együgyü nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
na fáradjon velem.
Majd én föloldozom magam.
A bűn kétségtelen.