4. POMONA TÁNCA
magasban, madárlábon járható
ágakon pár szem… Hogy is szól a régi
költőnő? ′Αχρον ′επ′ ′αχροτατω
arannyá főtt. Langy körte és dicső
őszibarack pompáz a törpe fákon,
roncs férj karján virágzó húsu nő.
elég van az idén, kékell a lomb.
A mondulának keskeny tokja nyilva.
Már jár a róka, kerepel a domb,
falni és marni, mint a gaz darázs.
De mire magad kedvedig ehetnéd,
már vége is van, jön helyette más,
s mintha vetítve volna vagy varázs,
kapkodja fogásait az időnek
irigy házigazdád, a változás.