Este a Piazzán
Este a Piazzán
Vacsora után egy kávéház terraszán ülök, egy olyan téren, ami nem nagyobb, mint egy polgári ebédlő, mégis öt forgalmas utca torkol beléje. Teljesen színpadszerű, operákban ábrázolják így Olaszországot. És a statisztéria jön-megy, tódul, óriási tömegekben. Hihetetlen, mennyi olasz van, különösen így estefelé. És mind jönnek-mennek, vajjon hová? Mindig csak ugyanazokon az utcákon járnak, míg az utcák kétharmad része üres.
A kávéház rádióján az olasz Pluhár közvetít egy olimpiai küzdelmet. Nyugodtan és színtelenül beszél, nyoma sincs benne Pluhár magával ragadó lendületének. Pedig az ember azt gondolná, hogy az olaszok… Az utcán rengeteg matróznadrágos és matrózblúzos idősebb úr járkál: ezek matrózok. A tömegben feltünik egy-egy fehér vászonruhás, trópusi sisakos jelenség. Ezek a rendőrök. Úgy járnak-kelnek fehér egyenruhájukban, mint az angolok a benszülöttek közt.
