Ház és ciprus
Ház és ciprus
Sétálok a tóparti hegyek közt és amint félig-tudatosan nézdegélek, hirtelen belémnyilal, fájdalmas gyönyörűséggel: ez Olaszország! Egy ház áll előttem, mellette ciprus: ez Olaszország. Egyiptomról egy szfinx és egy piramis rajza többet mond minden fotográfiánál, hogy a legnyilvánvalóbb példát mondjam. Minden tájat le lehet egyszerűsíteni, lényeggé lehet sűríteni, egy motívumba. Olaszország végsőkig leegyszerűsített stilizációja: négyszögletes, lapostetejű ház, mellette egy ciprus, amely magasabb a háznál. Ház és ciprus; északi telünkben, az Alpok jégfalán túl, elég lesz felidézni magamban ezt a képet, hogy élni kezdjen bennem az egész Olaszország.
«A ház előtt egy ciprus áll őrt». Ez irodalmi klisé. Pedig mélyen igaz, mint a klisék általában. A ciprus csakugyan őrt áll. A nagyképűségig komoly és egyben hűségével és nemességével felemelő, mint a szentbernáthegyi kutya.
