KONCERT UTÁN
KONCERT UTÁN
Bartók Bélának
Amit teremsz, a csodálatos gyümölcs
tudatlan inyemnek félelmes volt és keserü.
Mégis bámultalak nagyszerü fa! mert
tudtam, nehéz jel van rajtad és minden
lomboddal istennek szolgálsz.
tudatlan inyemnek félelmes volt és keserü.
Mégis bámultalak nagyszerü fa! mert
tudtam, nehéz jel van rajtad és minden
lomboddal istennek szolgálsz.
Soká csak a kaoszt láttam mögötted, a szörnyü
Kezdetet, hol parttalan vizek
sárral keverték a siró napot s Jó és
Rossz gyötrelmes démonai
céltalanul egybeömöltek.
Kezdetet, hol parttalan vizek
sárral keverték a siró napot s Jó és
Rossz gyötrelmes démonai
céltalanul egybeömöltek.
Mily soká ültem előtted! alázatra
intve türelmetlen szivemet – mig a
tagolatlan keserü ködből csipkés
hegyláncok emelték ki koszorus fejüket.
Mint vattás felhők közt föld felé
ereszkedő pilóta a lapos szürke foltból
lassan lát kibukni csucsot és gyöngyszín
tornyokat, ezüst folyam-pántlikát és
fényben reszkető bársonyos mezőt,
vagy mint aki éjszaka ült egy láthatatlan
táj elé, s a kásás semmiben egyszerre
meglátja a halovány tavaszt, mert
fekete függönyét elhuzta ébredő
arca elől a nap. Igy láttam én meg hirtelen
gyönyörü országodat…
intve türelmetlen szivemet – mig a
tagolatlan keserü ködből csipkés
hegyláncok emelték ki koszorus fejüket.
Mint vattás felhők közt föld felé
ereszkedő pilóta a lapos szürke foltból
lassan lát kibukni csucsot és gyöngyszín
tornyokat, ezüst folyam-pántlikát és
fényben reszkető bársonyos mezőt,
vagy mint aki éjszaka ült egy láthatatlan
táj elé, s a kásás semmiben egyszerre
meglátja a halovány tavaszt, mert
fekete függönyét elhuzta ébredő
arca elől a nap. Igy láttam én meg hirtelen
gyönyörü országodat…
Elmult harcaid előlről élem ujra,
mint születésért küzdő embrió sebes
napok alatt megjárja hatalmas korszakok
lassu változásait: látlak kemény
homlokoddal a Teremtés kezdetén, mikor
csak Semmi és Sötét voltak s lázadó
vak anyagból magadnak kellett megteremtened
egy földdel sem rokon világodat.
S te partot adtál a vizeknek, szétválasztottad
Fény és Sötétség süket erőit
kaput nyitottál holt kövekben eleven
életeknek, s elrendezted gyönyörnek
s iszonyunak helyét
a változatlan csillagok alatt.
mint születésért küzdő embrió sebes
napok alatt megjárja hatalmas korszakok
lassu változásait: látlak kemény
homlokoddal a Teremtés kezdetén, mikor
csak Semmi és Sötét voltak s lázadó
vak anyagból magadnak kellett megteremtened
egy földdel sem rokon világodat.
S te partot adtál a vizeknek, szétválasztottad
Fény és Sötétség süket erőit
kaput nyitottál holt kövekben eleven
életeknek, s elrendezted gyönyörnek
s iszonyunak helyét
a változatlan csillagok alatt.
De országod nem e földről való.
Magad vagy benne Alkotó és
Teremtmény. Büntető vagy és elitélt. Önként
adakozol – de másként nem tehetsz.
S a boldogság, amit a névtelenből
életrehivtál – elfárad
tengertjárt szemeidben…
Magad vagy benne Alkotó és
Teremtmény. Büntető vagy és elitélt. Önként
adakozol – de másként nem tehetsz.
S a boldogság, amit a névtelenből
életrehivtál – elfárad
tengertjárt szemeidben…
