KÖZÉPEURÓPAI HUMANIZMUS
KÖZÉPEURÓPAI HUMANIZMUS
A harmadik nemzedék ez irányváltoztatásának már határozott jelei mutatkoznak. Már akadnak olyanok, akik megtalálják az – ez esetben helyénvaló – középutat a szigeti elzárkózás és a kalandos tengerreszállások vakmerősége között. Azokra a fiatal írókra és tudósokra gondolok elsősorban, akik az Apollo köré csoportosulva a filológiától és tájkutatástól «induktive» érkeztek el általánosabb kérdésekhez és válaszokhoz s tapintatos okossággal szoktatják szemüket a távlatokhoz. Még nem Európa: de már Középeurópa. Még nem demokrácia, de majdnem az: humanizmus. (Mi más a demokrácia, mint humanizmus a társadalomgazdasági és politikai gyakorlatban?) Itt megbírálják a magyar «újromantikát» * itt tiltakoznak az ellen, hogy Horatiusból «thrák bálványt faragjanak a mithoszimádók kedvéért» *, itt tanítvány mer még hódolni mesterének s megköszönni «az apák harcát a fiúkért.» * Itt fiatalok írják a nemzedékelvű élcsapatnak, hogy «hol itt a nemzedék? Itt hangoskodó emberek vannak.» * Az Apollo kimondja, hogy «amit (népies íróink ma) zavaros szociálfasiszta lelkendezésükkel követelnek, a Huszadik Század és a régi Nyugat szociális problémákkal foglalkozó írói már régesrég határozottabban és pontosabban kimutatták: latifundia Romam perdidere». * Itt nem üres szó a középeurópai humanizmus: a román és szlovák irodalom problémáinak tárgyilagos és szeretetteljes ábrázolásával szolgálnak határokat összemosó emberi eszményüknek. * Nem zúg a nagyharang, de az elmékben tisztul a köd s a szívekben nem terpeszkedik a gőg. Az auspiciumok biztatók. S hogy azzal a verssel zárjuk, amellyel kezdtük: «Tán száz ily zátonyon épül majd az új és szebb Atlantisz»…?
Mátrai László, i. m. Apolló. III. 1935.
Halász Gábor: Horatius, u. o.
Bóka László: Gombocz Zoltán, u. o.
Bóka László: Korszak és nemzedék, u. o.
Gál István: Humanizmus és magyar néptudomány, u. o.
Gáldi László: A román irodalomtörténet tájrajzi problémái és Sziklay László: A szlovák romantika pánszláv jellege u. o.
