GULYÁS PÁL: A KAKUK
GULYÁS PÁL: A KAKUK
Fent a felhő szállt, futott,
játszottak a kakukok,
messziről hallottam őket,
a szőllő közt kergetőztek.
Egyik felszállt a meggyfára,
másik meg a szilvafára,
míg a harmadik madár
hirtelen hintánkra szállt.
Csöndes volt a kert, eső
utáni friss levegő,
a fűszál csöpp tornya épült,
reszketett a csöndességtől.
A hintán egy pillanatra
nézett a lenyugvó Napra,
hosszu farka illegett,
futottak a fellegek.
Ugy repült elő egy fából,
mint szobánkban az órából,
a hangja is ugyanaz volt,
csak olyan tündéri-nagy volt!
Csak egy pillanatra láttam,
az ilyen nem tart soká,
júniusi délután volt,
szállt a fény a föld alá.
Kétfelé nyilt szürke szárnya
és visszarepült egy fába.
játszottak a kakukok,
messziről hallottam őket,
a szőllő közt kergetőztek.
Egyik felszállt a meggyfára,
másik meg a szilvafára,
míg a harmadik madár
hirtelen hintánkra szállt.
Csöndes volt a kert, eső
utáni friss levegő,
a fűszál csöpp tornya épült,
reszketett a csöndességtől.
A hintán egy pillanatra
nézett a lenyugvó Napra,
hosszu farka illegett,
futottak a fellegek.
Ugy repült elő egy fából,
mint szobánkban az órából,
a hangja is ugyanaz volt,
csak olyan tündéri-nagy volt!
Csak egy pillanatra láttam,
az ilyen nem tart soká,
júniusi délután volt,
szállt a fény a föld alá.
Kétfelé nyilt szürke szárnya
és visszarepült egy fába.
