RÓNAY GYÖRGY: SEJTELEM
RÓNAY GYÖRGY: SEJTELEM
Egy különös madár röpül felém.
A csőre csillog és a szárnya csattog.
Ó jaj mindig, mindig magamra hagytok,
ha e különös madár száll felém.
A csőre csillog és a szárnya csattog.
Ó jaj mindig, mindig magamra hagytok,
ha e különös madár száll felém.
Ugy félek és úgy fáj és hasztalan
könyörgök és kiáltok és sikoltok!
Ti csak tréfára veszitek a dolgot,
s itt fekszem isszonyúan egymagam.
könyörgök és kiáltok és sikoltok!
Ti csak tréfára veszitek a dolgot,
s itt fekszem isszonyúan egymagam.
És egy reggel fölöslegesen óvod
álmom csöndjét s hiába kelt a csókod.
Olyan hideg lesz arcom, mint a jég.
álmom csöndjét s hiába kelt a csókod.
Olyan hideg lesz arcom, mint a jég.
Tekinteted a homlokomra ráfagy.
Odakinn az ákácok szaga árad,
és valószinűtlenül két az ég.
Odakinn az ákácok szaga árad,
és valószinűtlenül két az ég.
