WEÖRES SÁNDOR: HIMNUSZ AZ IGÉHEZ
WEÖRES SÁNDOR: HIMNUSZ AZ IGÉHEZ
Derékig lángban láttalak
s láttam, hogy meg nem égtél.
Egy csepp sem érte lábadat,
mikor a vízre léptél.
s láttam, hogy meg nem égtél.
Egy csepp sem érte lábadat,
mikor a vízre léptél.
Te csipkebokrom s Jézusom,
te készen-adott jóság,
rejtélytelen, szilárd orom,
nem-osztható valóság!
te készen-adott jóság,
rejtélytelen, szilárd orom,
nem-osztható valóság!
S a csoda én vagyok, magam,
mert rejtélyes a vétek:
iszaptól csapzott a hajam
és kusza tűzben égek.
mert rejtélyes a vétek:
iszaptól csapzott a hajam
és kusza tűzben égek.
Testem hamúja egyre hull,
lángkévém messze lebben.
Álmok visszája fodrosúl
a nyugtalan vizekben.
lángkévém messze lebben.
Álmok visszája fodrosúl
a nyugtalan vizekben.
Vagyok a mélység és tető,
sok-útvesztőjü hegység.
S te a tovább-nem-fejthető,
legegyszerűbb, nagy egység.
sok-útvesztőjü hegység.
S te a tovább-nem-fejthető,
legegyszerűbb, nagy egység.
