Devecseri Gábor:
Devecseri Gábor:
Keszi Imre: A versírás mesterség. – «A versírás mesterség» jelenti be az első sor elszántan, sőt kicsit túl elszántan. A záróvers ezt mégegyszer aláhúzza.
«A versírás mesterség. Mély komolyság
és becsület vezesse tolladat.
El ne csábítson tarka pillanat,
muló gyönyör, vagy szemvakitó ujság.»
és becsület vezesse tolladat.
El ne csábítson tarka pillanat,
muló gyönyör, vagy szemvakitó ujság.»
Ez az előremegfontoltság alkalmasint maga is a tarka pillanat szülötte. Örülünk, hogy nem válik a kötet kárára. A tarka pillanat csábítása vezette Keszit legszebb verséhez, a Köszöntőhöz is.
A kötet címe kihívó. Nincs kedvünk vitázni vele. A versírás mesterség is, ha akarjuk, igaza van. De ezt az igazságot nem érdemes négyszer ismételni.
«Ugy gondolod, hogy ez a földi ország
oly gazdag, s oly szegény a gondolat?
Tudd meg tehát: minden a hold alatt
tünő álom. A mü csak a valóság…»
oly gazdag, s oly szegény a gondolat?
Tudd meg tehát: minden a hold alatt
tünő álom. A mü csak a valóság…»
Rokonszenves művész. Idézhetném még néhány költeményét, köztük a «Kedvesem fehér ruhában»-t. Kár, hogy több jó verse nem élvezhető maradéktalanul.
Wekerletelepi balladájában többször közli, hogy hőse proletár, noha ezt abból is kitalálhatjuk, hogy harminc fillér volt zsebében és biciklin ment haza Wekerletelepre. A versben nincs semmi tendencia, annál fölöslegesebb ez az ismétlés.
Keszi a zeneakadémiát végezte, Kodály Zoltán tanítványa volt. «Íróvá kényelmesült muzsikusnak» érzi magát. Íróvá nem lehet kényelmesülni, mint ahogy csúcsot nem lehet elérni a másik csúcsról, csak a hegy lábától. Több verse éppen a zeneiséget nélkülözi.
Kötetének egy kis része József Attilára emlékeztet. De nem virtuóz, rimelőkészsége sem nagy. Szakaszai sokszor botladozók, darabosak.
«…tán énbennem is felolvadnak
a szavak rögös ércei.»
a szavak rögös ércei.»
Ez a feloldódás, úgy látjuk, néha sikerül, mikor nem rímel. Apja halálának évfordulójára írt szép versében, a temetés láttató leírásában és a már említett Köszöntő-ben.
