Ha valaki eddig nem tudta volna, hogy micsoda erők okozták az 1906-iki sanfranciscoi földrengést, az megtanulhatja egy filmkritikából:
«… mert azt is tudnunk kell, hogy 1906-ban játszódik (a film), a világ legbűnösebb városában, a modern Sodomában, amelyet egy áprilisi éjszakán elpusztít Isten haragja, a földrengés.»
(Pesti Hírlap, San Francisco című filmről írt kritika).
«Szabó Pál nemrég még a földet túrta, s mint valamikor az ekéje nyomán a föld, úgy fordulnak ki a szavak a lelke kapuján, s összefogódznak mondatokká, sorokká, oldalakká, hogy könyvvé dagadva égetően aktuális problémává váljon.»
Fölmerül a kérdés, ugyan több értelme lenne-e az egész mondatnak, ha az állítmány nyelvtanilag helyesen ez lenne: váljanak. (A szavak… váljanak.)
Valószínűleg az írónak van igaza, mert vannak esetek, amikor már úgyis mindegy.
(Őserő, Szabó Pál Csodavárás-áról írott kritika.)
Nemek harca a kritikus megtermékenyítésében. «Az igaz kritikus, nő módjára, minden hatásra hozzáférhető és a természetből meg a művész öntudatlanjából teremtett műalkotások termékenyítik meg őt, úgy, hogy aztán férfi módjára ezüstös szavakba kovácsolva újrakölti az alkotóművész kellemes gyötrelmeit.»
(Művészet, Kende Béla cikkéből: A kritika bilincsek között.)
A magasabb erkölcs nevében. «Egy asszonyról van szó, aki végre elmegy az udvarlója lakására. Az rendben van, hogy elmegy, de miért teszi meg jókedvűen, immárom minden viradástól mentesen ezt az utat, amikor más az alaptermészete?»
(Művészet, A virágzó asszonyról írt kritika.)