5.
5.
Kevés íróra hatott úgy az 1931-es világfordulat, mint Huxleyra. Elpárolta a modorát, a «frivol ma» krónikását a «mélységes ma» írójává tette. Életfölfogása áthajlott a társadalomtudományba, kegyetlen természettudományos kíváncsisága a szociális nyomásnak engedett. Régi olvasói – a «Huxley szekta» – felpanaszolják, hogy tündöklő eszét, a híres gyémántfúrót eltompította ez a műkedvelő apostolkodás. Annyi bizonyos, hogy a biológus írónak már csak öröklött családi érzékénél fogva is könnyebb dolga volt, mint az önfaragta társadalombölcsésznek. A folyton csillogó fiatal író férfikorában a szociológia nehézkes albatrosza lett. De amennyit vesztett a híres modorból, annyit, sőt jóval többet nyert emberi belátásban, amennyit vesztett fölényből, annyit, sőt jóval többet nyert erkölcsi súlyban. A hajdani ellenállhatatlan oxfordi diák, az előkelő és semmittevő fehér egerek furulyása ma a diktatúra, szélső nacionalizmus és háborús megszállottság egyik legjobb lélekelemzője.
E második korszak első remeke a Brave New World, * a Point counter Point mellett leghibátlanabb munkája. Visszájára fordított utópia, a tökéletes anyagi civilizáció képe, ahogy hirdetési ügynökök, Bedaux mérnökök és szovjet statisztikusok képzelik. Huxley a teljes ember utáni mind hevesebb vágyában megrajzolta a fordítottját, a nyugati civilizáció agyoncsonkított hajtását, az irányított embert.
:«Szép Új Világ». Ford.: Szinnay Tivadar
Ellenzéki világképe egy új spiritualizmusból sarjad, de nem Chesterton harcos katolicizmusából. Szerinte a tizennyolcadik század óta uralkodó pozitivizmus s elsőszülöttje: az átlagos polgári műveltség elszakadt az anyagtalan keresztény mitoszoktól, de tüstént alacsonyabbrendű pót-mitoszokhoz pártolt. Az emberiség fölvilágosodása – óh enciklopédisták! – kimerült azzal, hogy a földöntúli mitoszokat «kézzelfogható» s látszólag észszerűbb mitoszok: a szélső nacionalizmus és az osztályharc, tehát a legkülönb nép és a legkülönb osztály hordamitosza helyettesítették. Az ember erkölcsi állat, ösztönéletét mindig átszellemíti. Erre valók a mitoszok. De amíg a keresztény mitosz a szenvedélyeket lehetőleg a földről a földöntúlra irányította, a hordamitoszok éppen ezekre a szenvedélyekre játszanak, a saját horda magasabbrendűségét s más hordák alacsonyabbrendűségét hirdetvén. Ennyire jutott az anyagi civilizáció.
Mikor a két «pozitivista mitosz» államformája: a jobb- és baloldali parancsuralom s e parancsuralmak lélektani légköre: a háborús rémület 1931 után világszerte elharapózott, Huxley joggal érezhette, hogy a Brave New World-ben kipellengérezett «haladás» utolsó fordulójába jutott. Az idő meg tért a cselekvő ellenszegülésre.
De milyen formát választ ez a szellemi ellenállás? Huxley nem ortodox keresztény – katolizálására ugyan évekig sok tintát pazaroltak – és angol létére kevés az érzéke ahhoz az elvont, ékesszóló humanizmushoz, mely a francia hatású spanyol, holland, német, magyar, cseh stb. szellemi ellenzéket jellemzi. Moralista, vagyis a társadalmi magaviselet bírája s mivel angol, gyakorlati moralista. A hordamitoszokat tehát viharsarkukban támadta meg. A háborús veszélyben. Évek óta harcol a békéért, nem magas eszmékkel, humanista hitvallással, hanem gyakorlati életszabályokkal. Egyre jobban begyakorolja magát, az ellenfél összes mozdulatára gondol, a «si vis pacem, para bellum» filozófiáját ízenként szétszedi. Akkora művész, hogy az idegen területen is leküzdi albatrosz sorsát.
Beyond the Mexique Bay (A Mexikói Öblön Túl), egy középamerikai útikönyv e pacifizmus hírnöke. Nyolc év telt el a Jesting Pilate földkörüli följegyzései óta, az utas közben a lélek többszörös földkörüli utját megjárta. Amerika most már csak ürügy, az utas tulajdonképpen végig otthon marad abban a beteg társadalomban, amely süllyedő hordamitoszaival önmagát emészti. Két év múlva – 1936-ban – az Olive Tree (Olajfa) című esszékötet keserű darabja, a «Writers and Readers» (Írók és Olvasók) ismét visszatér a mitikus háborúra s ugyanebben az évben készül el pacifista röpirata a What are you going to do? (Mit teszel?).
Röpirat és esszé oldaltűzéssel fedezi a főmű előnyomulását, Ez a mű, Eyless in Gaza * épp úgy összegezi a Brave New Word-től számítható második korszakot, mint a Point counter Point az elsőt. Angol «nagyregény», de a szó megváltozott értelmében, szigeti mű, de francia újításokkal. A mai európai regény műfaji forradalma: a megváltozott időszemlélet Prousttal, formai szigora Gidedel kezdődik. Ezt a két vívmányt Huxley és Virginia Woolf bámulatosan összeolvasztották a hagyományos angol nagyregénnyel. Van, aki már nem követi Huxleyt a puritánizmusba, de amit nem ér el az apostol, eléri a régi művész, a magával sodró elbeszélő, férfiereje teljében.
«A Vak Sámson». Ford.: Hevesi András
Emlékezetem óta elcsépelhetetlen irodalmi találós kérdés, hogy ki marad eleven a kortársa közül? Túlságosan ismerjük már az irodalomtörténetet, túl jó az emlékezetünk, semhogy megálljuk a találgatást. Keats, Blake, Stendhal annyira csábít! Az embernek önkéntelenül kedve támad, hogy meglepő sorsukat átírja nevezetes kortársaira. Melyik marad meg közülük? Megmarad Huxley?
A szektája kihal, olvasói megmaradnak. Két hatalmas regénye áll az időben, két angol hegy. Az unokák visszatérnek hozzá s megbámulják arról a feléről, amit mi nem is sejtünk. Nem is sejthetünk, mert a túlsó oldalon van. A jövő században.
