KOMJÁTHY ALADÁR: MINIATŰRÖK
KOMJÁTHY ALADÁR: MINIATŰRÖK
Illyés Gyulának, szeretettel
A szél befújt egy árva levelet
az ablakon. Tán tudta, hogy a tél
kopogtat. Jaj, hová repülsz te majd,
ha jő a tél s az Úr nem lesz veled.
az ablakon. Tán tudta, hogy a tél
kopogtat. Jaj, hová repülsz te majd,
ha jő a tél s az Úr nem lesz veled.
*
A méla hold az őszi kertre néz,
ezüst könnyét hullatja; este van.
Most hozza vissza minden drága holtnak
fájó arcát a bús emlékezés.
ezüst könnyét hullatja; este van.
Most hozza vissza minden drága holtnak
fájó arcát a bús emlékezés.
*
Nem lettem híres, megbecsült, hatalmas;
porszem vagyok s az idő zúg felettem.
Egy kisfiam van s hitvesem. Mi lesz? Jaj
bolyongok, mint az erdőben a szarvas.
porszem vagyok s az idő zúg felettem.
Egy kisfiam van s hitvesem. Mi lesz? Jaj
bolyongok, mint az erdőben a szarvas.
*
«Van még barátom?» – sokszor félve kérdem.
«Vagy csak a temetőben van barátom?»
«Hibás vagyok, vagy piszkos a világ?»
Hallgass szívem. A némaság a vértem.
«Vagy csak a temetőben van barátom?»
«Hibás vagyok, vagy piszkos a világ?»
Hallgass szívem. A némaság a vértem.
*
Halott költők, halott barátok árnya,
Tóth Árpád s Kosztolányi szóljatok,
milyen az elmúlás s nagyon keménye-e
a koporsó s a bús, halotti párna?
Tóth Árpád s Kosztolányi szóljatok,
milyen az elmúlás s nagyon keménye-e
a koporsó s a bús, halotti párna?
*
Miért van az, hogy rongyok s ostobák
a tűrő érdemet s szelíd alázatot
lábbal tiporják? Szól a régi bölcs:
«Mindég igy volt. A világ ily fonák.»
a tűrő érdemet s szelíd alázatot
lábbal tiporják? Szól a régi bölcs:
«Mindég igy volt. A világ ily fonák.»
*
Hol van megírva, hogy a szép, a jó
a bölcs uralkodjék e sárvilágon?
Könnyebb a kard uralma, mint a törvény
s a legjobb érv a páncéloshajó.
a bölcs uralkodjék e sárvilágon?
Könnyebb a kard uralma, mint a törvény
s a legjobb érv a páncéloshajó.
*
Fényképet láttam. Feldúlt, elhagyott
s omlott uccák poklában, hol a gránát
s a gáz a félő életet tiporja,
egy kisfiú holtteste porladott.
*
s omlott uccák poklában, hol a gránát
s a gáz a félő életet tiporja,
egy kisfiú holtteste porladott.
*
Az öreg munkás majd a «Zord nyomorhoz»
címzett vackon nyúlik ki, míg ügyes
polgártársa a pénznek édenében
modellt ül egy hivalkodó szoborhoz.
címzett vackon nyúlik ki, míg ügyes
polgártársa a pénznek édenében
modellt ül egy hivalkodó szoborhoz.
*
A szegénység trágyázza a világot
s a jövendőt a sóhajok röpítik;
szerencse dönt, erőszak zsarnokol,
Földnek hívják, de maga a pokol.
s a jövendőt a sóhajok röpítik;
szerencse dönt, erőszak zsarnokol,
Földnek hívják, de maga a pokol.
