ILLYÉS GYULA: HÚSZ RIPORT BEMUTATJA A VILÁGOT
ILLYÉS GYULA: HÚSZ RIPORT BEMUTATJA A VILÁGOT
Riporterek antológiájában André Gide? Különös vendéglátás, önhittség, vagy alibi ez a riporterek részéről (maguk is elismerik); csak nem hiszik, hogy valami közük van az irodalomhoz, ahhoz a fajtához legalább, melyet Gide mível? Ha ők hinnék is, tollal-tintával űzött gyakorlataik soronként figyelmeztetnek a különbségre. E könyvben rögtön az, ahogy Gide naplóját magyarra ültették. «Egy mérhetetlen panasz él bennem» – mondja a riporterra fordított Gide és a kételyt kifejező főmondat után az újságírói nyelvtan szabályai szerint a mellékmondat igéjét rendületlenül feltételes módba teszi. Az ember nem tudja, hogy a szegény «kongónégerek» vagy a még szegényebb magyar nyelv halálrakínzatásán háborodjon-e föl jobban. («Végül öt apró gyermeket kunyhóba zárt, melyet felgyujtott.») Szóval, a fordítás vérbeli szakmamunka. A tudományosságot és egzotikumot az képviseli benne, hogy a fordító rejtelmes ok miatt a köles szót nem fordította le magyarra, mindenütt meghagyta az eredeti franciát. «A leszedett mil-t és szézamot a falu körül fák ágaira függesztett hosszúkás kosarak őrzik. » Várom a napot, mikor Kecskeméten így fogják mondani: ez a zsák félmázsa búzát őriz. De hol s kik őrizték a fordítót és a lektort? – A könyvet eddig vágtam fel; itt hagytam abba, olyasfajta félelemmel, ahogy az ember, mikor a rizskásában ötödször harap kavicsra, az evést abbahagyja. Az antológia magyar szereplői, akiknek munkásságát más forrásból amúgy is ismerem, meg fogják érteni gyengeségemet.
