RÓNAY GYÖRGY: CSILLAGNÉZŐ
RÓNAY GYÖRGY: CSILLAGNÉZŐ
«Vagyok király, kinek földjén eső pereg»
Baudelaire, Spleen
Mint egy szomorú császár, akit már nem
izgat se vadászat, se háboru, se hárem,
hanem szűkszavú tudósokkal inkább
kémleli a csillagos egek titkát,
s földi zenék helyett figyel már ama fentebb
hangokra, melyek a magasból zengnek
nyugtalanítón, hogy szállna az űr ködén át
a lélek arra, amerre a boldog szférák
várják, mint forrás és füve friss mezőnek
a meghajszolt és holtra fáradt őzet…
igen, már én is szivesebben magamban
figyelek ama titkos, benti, halkan
buzgó zenékre, mint hogy a büszke nők
csípejét nézzem és szépségük előtt
sóváran hódoljak a kegyükért,
vagy lesre álljak és szorongjak, ha vért
csordít-e puskám, akár a szavak éles
fegyvere? nem kell! százszor is kevés ez
és százszor sok nekem, ki már a méla
belső és felső hangokat hallom néha
szólni a benti, fenti végtelenből,
mint tudós, aki jeleket vár a mennyből
s életét tette rá… mint a szomorú császár,
úgy élek, ó barátom, hiába kinálsz más
olcsó kis örömöddel s hiába riogatsz, hogy
körülöttem a barbár fegyverek dühe csattog,
én eltökéltem magam, miként tudósai
közt ama császár, a csillagnéző, aki
mosolyog s szól: «ó hallom már zengeni!…»
mikor rátörnek és levágják marcona testőrei.
izgat se vadászat, se háboru, se hárem,
hanem szűkszavú tudósokkal inkább
kémleli a csillagos egek titkát,
s földi zenék helyett figyel már ama fentebb
hangokra, melyek a magasból zengnek
nyugtalanítón, hogy szállna az űr ködén át
a lélek arra, amerre a boldog szférák
várják, mint forrás és füve friss mezőnek
a meghajszolt és holtra fáradt őzet…
igen, már én is szivesebben magamban
figyelek ama titkos, benti, halkan
buzgó zenékre, mint hogy a büszke nők
csípejét nézzem és szépségük előtt
sóváran hódoljak a kegyükért,
vagy lesre álljak és szorongjak, ha vért
csordít-e puskám, akár a szavak éles
fegyvere? nem kell! százszor is kevés ez
és százszor sok nekem, ki már a méla
belső és felső hangokat hallom néha
szólni a benti, fenti végtelenből,
mint tudós, aki jeleket vár a mennyből
s életét tette rá… mint a szomorú császár,
úgy élek, ó barátom, hiába kinálsz más
olcsó kis örömöddel s hiába riogatsz, hogy
körülöttem a barbár fegyverek dühe csattog,
én eltökéltem magam, miként tudósai
közt ama császár, a csillagnéző, aki
mosolyog s szól: «ó hallom már zengeni!…»
mikor rátörnek és levágják marcona testőrei.
