ERDÉLYI JÓZSEF: IBOLYA
ERDÉLYI JÓZSEF: IBOLYA
Kinyilt a meny kék kapuja,
megjelent a kis ibolya.
Megjelent a nagy városban,
bejelenti hogy tavasz van.
megjelent a kis ibolya.
Megjelent a nagy városban,
bejelenti hogy tavasz van.
Minden sarkon belébotlok,
veszek végre egy kis csokrot.
Azt se másért, azért veszem:
szegényember hadd keressen.
veszek végre egy kis csokrot.
Azt se másért, azért veszem:
szegényember hadd keressen.
Valahányszor megszagolom:
erdőn vagyok: azt gondolom,
kökénybokros, rögös pusztán,
nem aszfaltos pesti uccán.
erdőn vagyok: azt gondolom,
kökénybokros, rögös pusztán,
nem aszfaltos pesti uccán.
Beviszem egy kávéházba,
elémteszem egy pohárba,
s írok egy dalt, nem tintával, –
kék ibolya illatával.
elémteszem egy pohárba,
s írok egy dalt, nem tintával, –
kék ibolya illatával.
Nem tintával, nem pennával, –
szívem régi fájdalmával,
kék virággal, zöld levéllel, –
szívem örök szerelmével.
szívem régi fájdalmával,
kék virággal, zöld levéllel, –
szívem örök szerelmével.
