WEÖRES SÁNDOR: ALVÓ LEÁNY
WEÖRES SÁNDOR: ALVÓ LEÁNY
Fél-vállra hull
gyerek-feje,
széjjelsimul
halvány haj-erdeje,
gyerek-feje,
széjjelsimul
halvány haj-erdeje,
száján kering
a levegő,
ütemre ring
zárt medrein a hő
a levegő,
ütemre ring
zárt medrein a hő
– csak alszik ő,
lehunyta két
lakk-fényt verő
sötét dió-szemét.
lehunyta két
lakk-fényt verő
sötét dió-szemét.
Súlya alatt
a pamlagon
előfakad
egy nyúlt hullám-idom
a pamlagon
előfakad
egy nyúlt hullám-idom
s a termetet
úgy folyja be,
mint éneket
a lant kísérete.
úgy folyja be,
mint éneket
a lant kísérete.
Ki gyújtva és
gyúltan dalolt,
virág, vetés
gazdag jelképe volt,
gyúltan dalolt,
virág, vetés
gazdag jelképe volt,
most nyugszik itt,
piheg, pihen,
vad szirmait
lecsukta csöndesen.
piheg, pihen,
vad szirmait
lecsukta csöndesen.
Arcán a lágy
pajtáskodás,
fék-törte vágy,
tanult, ravasz varázs,
pajtáskodás,
fék-törte vágy,
tanult, ravasz varázs,
nyers, szűzi bűn,
komolyka hit
váltotta hűn
tündér játékait:
komolyka hit
váltotta hűn
tündér játékait:
most mind kihül,
mind dermeteg,
mint kút körül
a márvány-gyermekek.
mind dermeteg,
mint kút körül
a márvány-gyermekek.
Föléje nő
ferdén a fény,
bujkál a hő
sokágu kék erén.
ferdén a fény,
bujkál a hő
sokágu kék erén.
Mondd, hol van – ó
ez volna ő?
a surranó,
nevetve rebbenő,
ez volna ő?
a surranó,
nevetve rebbenő,
ki mint a láng,
perzselt, dalolt
s a kiskutyák
kis védőszentje volt?
perzselt, dalolt
s a kiskutyák
kis védőszentje volt?
Lecsukta ő
vad szirmait,
a szép, a bő
természet alszik itt.
vad szirmait,
a szép, a bő
természet alszik itt.
