Erényi Gusztáv: MÉG EGY MAGYAR FAUST-FORDÍTÁS
Kit ifju évek köde ringatott.
Lekössem tán ez egyszer könnyü szárnyad?
Szivemben a mult árnya nem halott?
Felém viharzol! hát no jöjj, no szállj csak,
Ahogy köd s pára hozza alakod.
A szél varázsa, mely nyomod befujta,
Ifjui lázzal reszket bennem ujra.»