Jankovich Ferenc: Megint az ősz…
Jankovich Ferenc: Megint az ősz…
Megint az ősz, az elhunyó virág.
A vérmes nyár kifújta bő hevét.
Viszi a szél a Sárrét sóhaját…
Gubbaszt a sok petrence szanaszét.
A vérmes nyár kifújta bő hevét.
Viszi a szél a Sárrét sóhaját…
Gubbaszt a sok petrence szanaszét.
A Bakony fölött párás enyheség
köde borong… Már siet a Gaja:
viszi sürögve izgatott vizét
a Sió hülő keblébe, haza…
köde borong… Már siet a Gaja:
viszi sürögve izgatott vizét
a Sió hülő keblébe, haza…
A bársony fű sem csillan s hömpölyög
a Szeles-dombon. Immár nem nevet:
komor az ég, mint torzonborz öreg,
ki nem érti az egész életet. -
a Szeles-dombon. Immár nem nevet:
komor az ég, mint torzonborz öreg,
ki nem érti az egész életet. -
Megint eszébe ötlött valami?
Ismerem már, tudom: valami bú…
Egyszer talán be fogja vallani, -
most néz unottan s szakállába fú.
Ismerem már, tudom: valami bú…
Egyszer talán be fogja vallani, -
most néz unottan s szakállába fú.
