Október 31.
Október 31.
Nem születtem a szenvedésre — gyalázat! gyalázat! gyalázat! hogy én reám mérték ezt a piszkos, gyalázatos, mérhetetlen szenvedést! A szenvedés alacsony dolog, tehetségtelen, tompa butaság, álom. A nagyság a boldogságban van meg — boldognak nagy voltam! A lírában is nagyobb dolog a boldogság pátosza, mint a melankólia sírása. Ó, Isten, Isten, Isten! Világosítsd meg az arcodat előttem! látni akarlak! Ó, Isten, beledöglöm, gyalázat, gyalázat, gyalázat!
Itt most megszakad a napló és ez a feljegyzés következik: ”összezsugorodik — végre csak egy mozdulata a nyakának… Megvakulok.„ Aztán egy hét múlva következik az újabb feljegyzés:
