CATULLUSNÁL • Június 18.
CATULLUSNÁL •
Június 18.
Június 18.
Olasz állomás. Római tetőcserép, szalmafonatú flaskó, egy kosár saláta, egy szakajtó gyerek. Délen vagyunk, az Alpok déli lejtőjén, Goethe és Stendhal tüdeje tágul a mellben.
Itt az ideje, hogy egyszer már bíráló, vagy legalábbis hűvös szemmel érkezzem Velencébe, gondolom útközben. De Portogruaronál elfog az ismert remegés. Villámlik, mocsaras, fantomi síkság lobban föl. Fekete záporban mennydörgünk át a Piávén. Aztán az eső elfordul, Mestre fölött csillagos az ég.
Éjjel egy órakor a csónak elúszik San Simeone Piccolo és a Scalzi közt. Hátradőlök, hallgatom a nyitányt. A függöny fölemelkedik, kezdődik a világ legszebb operája. Első jelenet: az utas befordul egy sötét, orgyilkos sikátorba.
