Május 16.
Május 16.
J. K.-nél. Állítólag Daladier súgója. Ősszel Münchcen-párti volt, a megegyezés felé hajlította a gazdáját. Nyíltan megkérdem:
"Lesz-e háború? Vagy egy új Münchenre számíthatunk?"
Elmosolyodik.
"Már tavaly is volt háború, Duhamel szavával: fehér (azaz vértelen) háború. A kezdetét kiderítik majd a történészek, a francia szem leginkább 1936 március körül keresi. A németek azóta bekebelezték Ausztriát, a Szudétaföldet, Cseh- és Morvaországot s a Memelt. Ez csak a kezdet. A nacionalista nemzedék Európa helyett már Eurázsiában gondolkozik, s Flandriától Japánig akarja – ha lehet, békésen – megszervezni a szárazföldet. De ez a keleti vagy eurázsiai birodalom megéri a világháborús kockázatot is. E világháború elején vagy talán első negyedében tartunk, már volt vértelen Sedánja is. Mindig mi raktuk le a fegyvert. De ha egyszer ellenállunk, a vértelen, azaz fehér világháború átváltozik véres háborúvá."
Amit ezután mond, egy félév előtt már hallottam magyar történész barátomtól. Az első világháború hadműveletekkel kezdődött, s gazdasági és propagandaháborúval végződött. Most alighanem fordítva lesz. A gazdasági és propagandaháború megkezdődött, a hadművelet a végére, vagy legalábbis a háború második felére marad. Az emberek lelkileg már az első ágyúszónál ott fognak tartani, mint 1917-ben. Vannak ugyan valódi háborúk is, de a döntő ütközeteket eddig a propaganda és gazdasági háború nyerte.
Az angol hadkötelezettségről beszélünk.
"Angliára rendkívül hatott a szállóige, hogy kitart az utolsó francia s lengyel bakáig. Fölébresztette az önérzetüket. Valószínűleg tudja, hogy az angol nem az életét félti, hanem a kényelmét. Ezt a kényelemszeretetet áldozta föl a sorkötelességnek. Ma ott tart katonailag, ahol 1915-ben, nem kell már az elején egyedül véreznünk."
"És Amerika?"
"A semlegességi törvény megváltoztatásáig nem számítunk rá. De a közvélemény ott is tájékozottabb, mint 1914-ben."
J. K. udvarias, de csöppet sem bátorít. Rosszkedvűn és szorongó honvággyal ballagok vissza a balpartra. Ismét úgy félek Párizstól, mint tizenöt év előtt. Akkoriban még előfordult, hogy az idegen után szóltak.
Tavaszi szláv utamon Belgrádban, Varsóban nyilallt először a szíven gyökeréig, hogy a háború csak a kis népekre végzetes. Mindig a létük körül forog, az örök piski, varsói, zimonyi hídért. Négy országot találtam állig fegyverben, de csak Jugoszláviát és Lengyelországot mély balsejtelemben. A franciák és a háború közt ott a Maginot-vonal, hátuk mögött egy tengeri birodalom, a fényes múlt, és a tanítványból lett pártfogó: Észak-Amerika. Csak a háborúra gondolnak, nem a nemzethalálra.
Úgy látszik, Franciaország rászánta magát a mérkőzésre. Hát csak szánja! Az igazi háborús felelősek mindig a nagyhatalmak s az erős népek, akármelyik oldalon álljanak.
