KOMJÁTHY ALADÁR: SZÁMADÁSOK ÉJE
KOMJÁTHY ALADÁR: SZÁMADÁSOK ÉJE
Negyven után Isten kezében
van már az életed,
mikor az ifjuság s a szépség
az útból félretett.
van már az életed,
mikor az ifjuság s a szépség
az útból félretett.
A néma éjben minden emlék
ágyad szélére ül,
hiába süt a hold az égen,
sötétség van belül.
ágyad szélére ül,
hiába süt a hold az égen,
sötétség van belül.
"Hány éved van még?" - szól kajánul
egy hang s a borzalom
reádborul, mint tetszhalottra
a súlyos sírhalom.
egy hang s a borzalom
reádborul, mint tetszhalottra
a súlyos sírhalom.
"Hol van anyád, apád?" - a másik
gyötör kegyetlenül
s a vér riadt, szűkült eredben
megdermed és lehül.
gyötör kegyetlenül
s a vér riadt, szűkült eredben
megdermed és lehül.
"Mi lett belőled? Vágyaidból?"
dörög a harmadik
s rémülten érzed, hogy agyadban
csupa kígyó lakik.
dörög a harmadik
s rémülten érzed, hogy agyadban
csupa kígyó lakik.
"Esztendőiddel mit csináltál?"
vádol a negyedik
s visszahangos lelkedben a kétség
sötéten felnyerít.
vádol a negyedik
s visszahangos lelkedben a kétség
sötéten felnyerít.
Körülvesznek halott barátok,
eltűnt szerelmeid
s álmatlanul vergődsz az ágyon,
estétől reggelig.
eltűnt szerelmeid
s álmatlanul vergődsz az ágyon,
estétől reggelig.
A hajnal hasztalan dereng fel,
nem hoz vigasztalást,
irgalmatlan bánat takar be,
mint egy izzó palást.
nem hoz vigasztalást,
irgalmatlan bánat takar be,
mint egy izzó palást.
