TÖRÖK SOPHIE: EGY SZEGÉNY KISKUTYÁRÓL
vétkezik, s az izes falatot érzékeny
orra előtt lebegtetve kényszerited őt
hogy leküzdve fajtája büszkeségét
majomként kétlábon szolgáljon előtted.
az élet javai - s ő szemedből lesi alázatosan
haragod s kegyelmed nehéz változásait.
Isten, ha van is kivüled, ő nem láthatja
mert eltakarod előle - igy birod
naiv bizalmát, hogy te vagy ur
élet és halál fölött. Mögötted már
semmi sincs! s jól jár, ha hatalmas
kedvedben jár.
sziven érinti a halál -
segitségért könyörgő rémült szemeinek
mit tudsz felelni?
megrogyó lábacskáira, védelmedért
esdve még szolgálni akar neked,
imádott kezedbe nyujtva forró pracliját.
Igy engesztel téged iszonyu ur!
hogy vedd le róla a büntetést,
vedd le róla a rettenetes halált…
megalázva, égető vággyal a szivedben -
hogy becsaptad őt! együgyü bizalmán
hizlalva hitvány hiuságod s a tenger
időből egyetlen percet sem tudsz adni neki.
de a veszély óráján vinnyogó részvétnél
egyebed nincs. Mint hencegő cseléd, ki
távollévő urának szobáiban urnál kevélyebben
parancsol, - mint tettenért cseléd:
ugy sompolyogsz ki te is a sötétbe,
ha belép a házba igaz urad
a halál.