Fenyő László: AZ ELBUKOTT
Fenyő László: AZ ELBUKOTT
Mint az egyszeri ember, ki a ködben
egyik kocsmából a másikba tévedt:
egyre aljabb söntéseidbe, élet,
mindjobban émelyegve, így vetődtem,
egyik kocsmából a másikba tévedt:
egyre aljabb söntéseidbe, élet,
mindjobban émelyegve, így vetődtem,
egyre senyvesztőbb gőzökkel fűtöttem
testem s e gőzök feszítő-hevének
suhogásai közt a pille-lélek
táncosan ingott s elhullt láng-ütötten.
testem s e gőzök feszítő-hevének
suhogásai közt a pille-lélek
táncosan ingott s elhullt láng-ütötten.
Hát tudjátok meg, hogy elkárhozám,
hogy a játék lett csillogó hazám
a köd, a bor, a kószálás, a semmi,
hogy a játék lett csillogó hazám
a köd, a bor, a kószálás, a semmi,
a biztosnál nekem több a talán,
hideg pók sző eszméletem falán -
ó, hagyjatok csendesen elköszönni.
hideg pók sző eszméletem falán -
ó, hagyjatok csendesen elköszönni.
