RADNÓTI MIKLÓS: AZ ÁLLATOK DICSÉRETE • Bálint György könyve − Athenaeum
RADNÓTI MIKLÓS: AZ ÁLLATOK DICSÉRETE •
Bálint György könyve − Athenaeum
Bálint György könyve − Athenaeum
Bálint György könyveinek megjelenési sorrendje nem jelenti egyben megírásuk sorrendjét is. A könyvek egy állandó és folyton gyarapodó mű részei s e részek az említett mű szerkezeti törvényei szerint lesznek külön könyvekké, összetartozó s természetesen az alapanyaggal is egynemű kisebb egységekké. Az állatok dicséretében vannak írások, melyek születésük idejét s stílusukat tekintve Az idő rabságában, vagy a Jégtáblák, könyvek, koldusok egyes darabjainak ikertestvérei, s mégis így együtt, − mint az eddigi könyvek mind, − új egységet adnak, az előző kötetekből ismert írói alkatot új oldaláról mutatják be.
Bálint György könyvei tulajdonképpen naplójegyzetek s e műfaj megújult törvényei szerint örök dolgokról beszélnek. Az írások legtöbbje napilapban jelent meg először s az előre meghatározott terjedelem bizonyos értelemben formateremtésre, tegyük mindjárt hozzá: művészi formateremtésre kényszerítette. Tagolásuk, lélegzetvételük, fegyelmezett líraiságuk művészi gazdaságosságról tanúskodik. Szűkszavú, pontos stílus ez, de mindig személyes, magas hőfokú. Egyszerűségében díszes nyelv, tiszta és világos, a modern intellektuális prózahagyomány szülötte. Prózaíró kortársainak legtöbbje is ezt a hagyományt követi s a legjobbak természetesen egyéni színekkel sajátjukká hasonítják. De míg sokan közülük túlságosan feloldják, lazítják a stílust, túlterhelik a nyelv lírai díszítőelemeivel, addig Bálintot fegyelmezettsége, szűkszavúsága megóvja ettől, az írás végig mondanivaló s líraisága a szemléletben, a világgal való viszonyban rejlik. A megfigyelő, pontosságukban is festői jelzők ékítik a szöveget, s az anélkül, hogy ékes lenne, − lírai lesz. Ösztönös költőiségét köti, partok között tartja a mindig éber öntudat s ez nem sikerül küzdelem nélkül. Épp e két különböző elem különböző hőfoka adja szinte puritán stílusának csillogását, sokszor villódzó izgalmát.
A fogalmakat, a jelenségeket s a jelenségek összefüggését vizsgáló kedv és szándék eddig is gyakran talált el az állatokhoz s a találkozások eredménye természetesen az lett, hogy a macska nem ravasz, a nyúl nem gyáva, a liba nem buta, a galamb nem szelíd, az oroszlán nem a vadon királya, a méh nem nyárspolgár, illetve nem csak az, − és így tovább. Az új Bálint-könyv az emberek és az állatok "bonyolult kapcsolatáról" számol be, de ez a beszámoló rávilágít egyben az összes "kapcsolatok" bonyolultságára is. Minden apróság játék, sőt bűnjel − írta, ha jól emlékszem első könyvének bevezetőjében s ez a szemlélet a kapcsolatokat Kapcsolatokká, az összefüggéseket Összefüggésekké, a jelenségeket Jelenségekké, vagyis lírává és filozófiává emeli. A világ apró látványai az elmélet és a líra magasságába emelkednek, jelképpé nőnek, az okra és a következményre egyaránt fény esik és egy világos, tiszta világban helyezkednek el véglegesen. Az állatok dicséretében a kutya, macska, párduc, puma, elefánt, pingvin, majom, tehén, galamb, mókus, teve, bölény és más állatok mellett szó esik Walt Disney szülöttjéről a Miki egérről, akit Negri-Szembilan malájai kisebb isteneik sorába iktattak, s egy nyerítő tizenkettes autóbuszról is. És ebben nincs semmi meglepő, mert e világban e könyv valóságában állatok ők is. A "kapcsolatok" valóban "bonyolultak", az állatok szokatlan helyzetekben élnek e könyvben, rendszerint rabságban. S a rab párduc megöli a rab pumát, − az esetek különben megtörténtek − de lényeges ez? −, a teve esténként mulatóba jár szerepelni, a bölényeket védik a kipusztulástól s a megbízható postagalambok fellázadnak s eltűnnek, nem térnek vissza állomáshelyükre. Állatokról van szó? Azokról − és sorsuk csupán úgy jelkép, ahogyan minden az, nem úgy, mint mondjuk Lafontaine-nél. Állatokról van szó és − mindenről. Európáról és Afrikáról, háláról és hálátlanságról, árulásról és hűségről és mindig és újra rabságról és a szabadságról. Az alapérzés − a részvét − lírai, de tudja, hogy a szenvedés okozat és sohasem feledi el az okot. A líra és a világnézet egybefonódik.
Könyvének egyik legszebb darabja a Halott gyík, az írástudó vallomása, melynek utolsó − mondhatjuk nyugodtan: strófájából, a gyík fölött mondott gyászbeszédből − idézünk néhány sort: "Egyszerű kis gyík voltál csupán, de mégis gyönyörűen éltél és gyönyörűen haltál meg. Nem sajnálunk − tisztelünk. Az utolsó pillanat után is hű maradtál önmagadhoz. Most itt heversz szennyes hulladékok között, de ez nem bír engedékenységre. Már nem is tudsz semmiről, de még mindig kitartasz. Később utolérnek majd bizonyos elkerülhetetlen vegyi és fizikai folyamatok, de nehéz dolguk lesz veled. Nem adod olcsón a stílusodat, nincs más veszíteni valód, a végsőkig ellenállsz. Körülötted, amíg a szem ellát bomló és erkölcstelen testek. A halál pillanatában mind dezertálnak; sokan még előbb. Visszataszítóak, nem méltók rá, hogy egy bolygón lakjanak veled. Most elbúcsúzunk tőled, tovább kell mennünk, mert állítólag még dolgunk van. Maradj itt, amíg lehet, őrizd a formát, hirdesd az elvet."
