CS. SZABÓ LÁSZLÓ: A KARÁCSONYI-PALOTA • (Másodszor és utoljára)
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: A KARÁCSONYI-PALOTA •
(Másodszor és utoljára)
(Másodszor és utoljára)
Nem mindig az első kővel kezdődik egy város élete. Rómának, Párizsnak, Londonnak egyaránt van római falmaradványa, de ebből a héjból az ókori Lutetia és Londonium rég kiszáradt. Róma története csakugyan az első kövekkel kezdődik, Párizs már középkori város, Fülöp-Ágost az apja, Londonnak meg éppenséggel kevés köze van a nagy tűzvész előtti városhoz, Wren az apja.
A magyar főváros apja József nádor. Hiába van ókori, román, csúcsíves, barokk emlékünk: a főváros a Nemzeti Múzeum óta él, az idő az ő köveit szentelte meg legjobban. Olyan a stílusa, mint a Landerer betűké (a Talpra Magyar betűi!) s a Kossuth bankóké. Budapest magyar műtörténete azokkal a művészekkel kezdődik, akiket a nádor és Széchenyi személyesen ismert.
New York fiatalabb város, mint Budapest s aránylag kisebb helyre szorult, mégis gyűjti a múlt század emlékeit. Valahonnan csak el kell kezdeni! A Bedford Streeti faház nagy idők tanúja, de legföljebb százötven éves. A Vanderburgh-ház 1805-ből való. Az Old Beekman kocsma körülbelül százéves. A "Theatre Francais" pláne 1866-ban épült. De a kegyelet még eddig az évszámi is elér.
Nem lehetne már egyszer valami táblát kötni a múlt századi pesti emlékekre? Hiszen éppen ők születtek egy ifjú magyar fővárosban. Az öregebbek: a "nagy" műemlékek javarészt egy német kisvárosból valók. A szép szent Anna-templom s a bolondos Vigadó közül megvallom nekem az utóbbi jobban a szívemhez nőtt.
