MOHÁCSI JENŐ: EGY MADÁCH-BEMUTATÓ KISJUBILEUMA
MOHÁCSI JENŐ: EGY MADÁCH-BEMUTATÓ KISJUBILEUMA
Öt esztendeje volt január 23.-án, hogy a bécsi Burgszínház bemutatta Az ember tragédiáját. Hermann Röbbeling igazgató, a nagy drámai költemény kitűnő rendezője, azért adta elő a Tragédiát, mert a drámai világirodalom egyik remekművének tartotta. Nagy sikert nem várt. Tíz előadásra számított. De a tizedik után azt remélte, hogy felviszi tizenötre. A tizenötödik után már azzal bíztatott, hogy kikényszeríti a huszonötödik előadást is, persze délutáni és olcsó propaganda-előadások segítségével. De az első jubileumig nem volt sem az egyik, sem a másik. Ha a huszonhetedik után, 1934 szeptemberében, Paul Hartmann, Ádám megszemélyesítője össze nem különbözik az igazgatóval és Berlinbe nem költözik, Az ember tragédiáját ötvenszer játszotta volna a Burgszínház. Így csak harmincszor.
Most már más a Burgszínház igazgatója is. Helyén van azonban még Karl Wüstenhagen, a hamburgi Állami Színház intendánsa, aki 1937 áprilisában mutatta be Az ember tragédiáját, Németh Antal rendezésében. Wüstenhangen tizenkét előadást jósolt, huszonkilenc lett belőle, tizenhárom hónap alatt. Délután vagy Kraft durch Freude-előadás nem volt egyetlen egyszer sem.
Ilyen a Tragédia átütő ereje. Olyan közönségnél is, mely nem tanulta iskolában, nem ismerte még a művet.
Most Bernen a sor. Bern után nyugdíjba megy a fordításom. Berlinben új fordítás fog színre kerülni. Egy régebbi fordítást dolgozott át egyik német dramaturg, akinek az az előnye, hogy nem kell ragaszkodnia Madách eredetijéhez, hiszen egy szót sem tud magyarul.
