RADNÓTI MIKLÓS: ELVESZÜNK • Mátyás Ferenc versei
RADNÓTI MIKLÓS: ELVESZÜNK •
Mátyás Ferenc versei
Mátyás Ferenc versei
Első könyve, a Szeretnék lenni óta sokat fejlődött Mátyás Ferenc, újabb verseit, − még a leggyöngébbeket is bizonyos költői tapasztalat és mértéktartás jellemzi és ez a változás különösen fontos, mert pályakezdő költeményei ép az említett tulajdonságok hiánya tette gyakran tönkre.
Már a Szeretnék lenni-ben is fölismerhette a versértő olvasó alkata határozott jegyeit. Sőt meg is rajzolhatta fejlődése várható vonalát, s e szempontból az új versek sem hoznak meglepetést. Azon az úton halad, amelyen elindult, nem kialakult költő, az eszközöknek sincs még teljesen birtokában, de − s ez a lényeg, − egyre több jó verset ír, az út fölfelé vezet. Az ihlet nem tart végig a versen, a formai nehézségeket gyakran még nem győzi le, de nagyon sokszor, − így a könyv címadó versében is, − már győzedelmeskedik a váratlanul fel-felbukkanó akadályokon. Egy-egy sor lélegzetvétele, dallama nagyon szép és sokszor sikerül kitűnően az enjambement-rímek nehéz és kényes játéka is:
Belémharap a téli szél,
s a rossz vityillók ereszén
füttyög, mint ama béresek,
kik kint járnak a ménesek
között a sűrü, leszakadt
angyaltalan kék ég alatt.
s a rossz vityillók ereszén
füttyög, mint ama béresek,
kik kint járnak a ménesek
között a sűrü, leszakadt
angyaltalan kék ég alatt.
Egyetlen könyv, ahol Ady szecessziós korszakának egy-egy képe kísért, hol Szabó Dezső stílromantikája bukkan fel, – s esetleg ugyanabban a versben még felragyog egy-két üde, falusi kép. Vedlik az égfelhők (!) szőre (!), vagy:
A levegő szememre hajlik
s az otthagyott kéj-karikával
abroncsozott nagyszemü lányok
sírását hunyja magával,
s az otthagyott kéj-karikával
abroncsozott nagyszemü lányok
sírását hunyja magával,
olvashatjuk az értelmetlenül körmönfont képet az egyik versben, a rosszul értelmezett "költőiség" dicsőségére, de egy másikban, a Hír a faluból címűben már megejt ösztönös verskészsége s az utolsó kép egyszerű, gyöngéd szépsége. Temetni megy a falu,
Mennek fázva gödröt ásni,
asszonyokon furcsa másni
s rőzsegallyat hordanak
kicsi fényü hold alatt.
asszonyokon furcsa másni
s rőzsegallyat hordanak
kicsi fényü hold alatt.
Egyik legszebb verséből idézzük még ezt a strófát:
Elmentek már az álmok,
a lányok oly fehérek,
lábukon erek másznak,
szűkek a szoknyavásznak,
szájukat rágják-félnek.
a lányok oly fehérek,
lábukon erek másznak,
szűkek a szoknyavásznak,
szájukat rágják-félnek.
Ezek a sorok könyve trouvaille-jai. Festői képzelete, gazdag nyelve azonban akkor is költőről ad hírt, mikor a vers egésze nem szeplőtelen s leggyöngébb, leggondozatlanabb verseiben is el-elkap egy dallam s kifénylik egy-egy sikerült sor.
