ILLYÉS GYULA: TÉPI A ZSEBKENDŐT
Látom én; vivódol.
Egyetlen rántással azt a sürü multat,
azt rántsd le magadról!
azt a nehéz csendet!
Mint a szavalónő az üres szinpadra,
lépj ki és szólalj meg!
örök éjszakámnak -
Hátravetve fehér köntösöd két szárnyát
szólj rám: gyere, várnak.
életem ízt kaphat.
Mint kriptafödelet vonom hajnalonként
arcomra a paplant.
a nagy angyal, kit rég
Nevetve elhagytam; akit kéz a kézbe
könnyezve követnék.