ILLYÉS GYULA: AZ ÉN FÜLEM SÉRTI…
fordulnak egy-két kört e versek
szabott zenéjükön, egyszerre mindegyik
riasztó zajt recsegtet,
kiugrik, érdeset csikordul
s a szabad anyagot szakgatja élesen:
mi van a dallamon túl?
egyszerre - mily határt surolva? -
a lélek felsikolt, mint tányéron a kés
s egy szót nyög ujra, ujra -
válaszul nékem e világ már
azt súgja s hirtelen, kürtként azt zúgja, hogy
egy forgás még s lejártál!
szerelem, barátság, felétek.
Köröttem, jajra jajt tépve, így karmolok
mindenbe, mit elérek.