ILLYÉS GYULA: HÁNY ALAKBAN BUJKÁL…
ILLYÉS GYULA: HÁNY ALAKBAN BUJKÁL…
Hány alakban bujkál, mint egykor a Múzsa,
ajkán hamis fénnyel
a halál, hogy titkát egyszerre megsúgja
s rámszóljon: beszéld el!
ajkán hamis fénnyel
a halál, hogy titkát egyszerre megsúgja
s rámszóljon: beszéld el!
Ismertem a Múzsát. Majmolva az istent
ő is száz alakban,
egy lány, egy napszámos mosolyából intett:
beszélj hát. Daloltam.
ő is száz alakban,
egy lány, egy napszámos mosolyából intett:
beszélj hát. Daloltam.
Így kerülget, lesdel a halál is mindig;
perverz harmadiknak
örömünk felezni közénk is besiklik,
bárhogyan szoritlak.
perverz harmadiknak
örömünk felezni közénk is besiklik,
bárhogyan szoritlak.
Arcod üdvözült volt, oly távolin édes,
midőn hódításom
féltve reádnéztem, mint az ő mellén lesz
majd a hideg-ágyon.
midőn hódításom
féltve reádnéztem, mint az ő mellén lesz
majd a hideg-ágyon.
Vele vivódtál már? S én is vele voltam?
Zavartan, hőkölve,
de azután annál mohóbban hajoltam
a gyanus gyönyörbe.
Zavartan, hőkölve,
de azután annál mohóbban hajoltam
a gyanus gyönyörbe.
Szavaira számon még dadog a válasz.
De te, mit tudsz meg te,
ha a vonaglás hab-csúcsán felkiáltasz,
rettegve, nevetve?
De te, mit tudsz meg te,
ha a vonaglás hab-csúcsán felkiáltasz,
rettegve, nevetve?
