CS. SZABÓ LÁSZLÓ: A TÖRÖTT VÁZA
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: A TÖRÖTT VÁZA
A Párizs-járó magyarok a kilencvenes években elzarándokoltak egy költőhöz. Nem Verlaine, nem Mallarmé volt a neve, hanem Sully-Prudhomme. "A törött váza" gyöngéd lelkű és finom tollú szerzője. Olyan gyöngéd volt, hogy elfeledkezve mérnöki okleveléről ő is fellázadt a készülő Eiffel-torony ellen. Aláírta a tiltakozó kiáltványt.
"Megyek megnézem Párizst és Sully-Prudhomme-ot" mondták a korabeli magyarok. Néhány év előtt beszélgettem Pekár Gyulával a párizsi fiatalságról. Eleinte Justh Zsigmond kalauzolta, azt látta, amit Justh és Ambrus. Már pedig ő Sully-Prudhomme-ot látta, minden ötödik szavában emlegette. Fennkölten, szinte állva mondta a nevét. Véletlenül tudtam meg, hogy Verlainet is látta ebben az időben. Az volt az érzésem, hogy csak a kedvemért emlékszik − Sully-Prudhomme kortársára.
Mindez arról jut eszembe, hogy a Condorcet gimnázium márciusban ünnepelte a volt tanítvány százéves születésnapját. Sully-Prudhomme akadémikus volt, a "kupola" alól is el kellett menni valakinek az ünnepségre. De kinek? Valéry kitért, Duhamel is, Abel Bonnard is. Maradt a verébszürke André Bellessort. Ő tanár és kritikus: tudnia kell minden irodalomtörténeti névről.
Morál? Szeretném tudni, kit kellett volna látogatniuk Giraudoux és Cocteau helyett. Azt hiszem, az elsőben nem tévedtünk. De erről már döntsön az irgalmas utókor.
