CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ANGOL BARÁT
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ANGOL BARÁT
Utoljára a Dunaparton találkoztunk. Szeptember volt, ment haza a mozgósításra. Búcsúzóul a keresztnevemen szólított. Ebből tudtam meg, hogy örökre búcsúzik. Biztosra vette a háborút.
Azóta írt egy könyvet. Kicsit furcsa s persze nagy öröm élve viszontlátni a szép famentes papíron. Azt hiszem, ő a legokosabb angol. Ebben a könyvében is elbűvöl a villámgyors, "kontinentális" esze. Nem ártott volna, ha idejében minél több angolt megmérgez a bajlátó, ravasz közép-európai gondolkodás.
A könyv a München utáni Közép-Európáról szól. Magunkról ezt olvasom: "Kicsiny, szegény, de büszke és dacos nép a magyar. Nemzeti imádságuk a történelmi és földrajzi helyzetet egyformán összefoglalja: megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt. Egyenként a legjobb barát a világon, mint nép a legnehezebb szomszéd. Egyetlen ember került fölénybe Bismarckkal s az is egy magyar volt. Andrássy Gyula."
Bár így volna. Egy angolnak is lehetnek csalóka vágyálmai.
