RADNÓTI MIKLÓS: ELSZÁNTAN ÉS SZELÍDEN • Zsigmond Ede verseskönyve
RADNÓTI MIKLÓS: ELSZÁNTAN ÉS SZELÍDEN •
Zsigmond Ede verseskönyve
Zsigmond Ede verseskönyve
Zsigmond Ede első verseskönyvében van valami az almanach-líra bájából, kedvességéből és persze nyelvi és formai indulattalanságából is. És ehhez a világlátáshoz és nyelvi készséghez járul az a határozott, tudatosan vállalt és rokonszenves világnézeti felelősség, mely nélkül "költőit" nem tud elképzelni. Bizonyára ezt a kettősséget is ki akarta fejezni könyve címével. De a versekben nem férnek meg egymással ilyen dallamosan és tetszetősen az egymástól idegen elemek. Anyagán mindig meglátszik a formáló szándék, sőt akarat, de az alapanyag legtöbbször igénytelen. Az előbbi jellemzésre természetesen kínálkozó példa a Vigyázz! című verse.
Vigyázz, ha tiszta lányt ölelsz, ha
szívedig fáj a csók,
mert nem csak símogatni, ölni
is tudnak csöpp kacsók.,
szívedig fáj a csók,
mert nem csak símogatni, ölni
is tudnak csöpp kacsók.,
írja a vers közepén s én a kacsót most láttam fiatal költő könyvében először, s bevallom, mosolyogtam rajta. S különösen bájologva illeg a szó, ha elgondoljuk, hogy ugyancsak ennek a versnek utolsó két strófája így hangzik:
...Különben mindegy. Hisz az ember
vigyáz vagy nem vigyáz,
holnapra megfullasztja úgyis
a méregízű gáz,
vigyáz vagy nem vigyáz,
holnapra megfullasztja úgyis
a méregízű gáz,
végez velünk maholnap úgyis
a fegyver, bomba, tank
s mert nem lesz már harangozó
majd önként kondul meg fölöttünk
valahol egy harang.
a fegyver, bomba, tank
s mert nem lesz már harangozó
majd önként kondul meg fölöttünk
valahol egy harang.
Persze a versek olvasása közben egyre nyilvánvalóbb, hogy hangváltásról van szó és a fejlődés az előbbi költemény végéről idézett két szép strófa költői állapota felé mutat. Ennek ellenére azonban az egész kötet túlságosan illedelmes, − s első kötet! Kevés benne a nyelvi képzelet, a képek gyakran kelléktárból valók, szavát tündérek és manók lesik; hipp-hopp támad a friss tavaszi reggel; földi bánat, hetvenhét törpe vonul és hófehérszínű táltos paripa nyargal, − s mindez egyetlen versben. A meglátás legtöbbször nélkülözi a művészi alakítást, de a hanglejtés gyakran szép. Verseinek még nincs saját levegője, az itt-ott nyíló virágok és a néha-néha felbukkanó állatok sem különböznek az ún. költőitől. Ha felmerül egy-egy váratlan ötlet, a nyelv nem bírja követni, verselésén is ez a gyakran vereséggel végződő küzdelem látszik.
S ezek a bíráló megjegyzések akkor kapják meg helyes hangsúlyukat, ha megjegyezzük, hogy a könyv néhány nagyon szép verse megérdemelte volna a gondosabb válogatást. A költőt tehetsége kötelezi a válogatásra s az igényességre önmagával szemben. És Zsigmond Ede lehet igényesebb. Szép jelzője, ötletes ríme gyöngébb verseiben is akad. A Hazajött az apám, a Csoportosulj a tieiddel! a József Attila meghalt, a Halott a házban és az Elszántan és szelíden című versei egészükben is szépek, jól szerkesztettek, nemes mozdulatúak és rokonszenvesek.
