CS. SZABÓ LÁSZLÓ: TEMPLOM AZ ABLAKBÓL
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: TEMPLOM AZ ABLAKBÓL
Egy idegen ablakból mindig újjászületik a város. A szóban forgó idegen ablak ezúttal a Rózsa (azelőtt Szegényház) téri neogót templomra nyílt. Az éles kivágásban hirtelen melléje villant két testvére, a bécsi Votivkirche s a párizsi Sainte-Clotilde. Meg lehet fagyni az emléküktől.
Mi hiányzik belőlük? tűnődtem a ködképen. A neoklasszikus művész a lemásolt formában is kimond egy eszmét. A neogót kőbányában ellenben kialszik a lélek. Hol a titok? Az egyik minta megadja magát a mérőélcnek, a másik valamit a méretek mögé rejt. Az időt.
Klasszicizmus és gótika között az a különbség, ami a lét és létezés között. A klasszicizmus végleges forma, nyugalmi állapot. A gótikában a hosszú, hányatott keletkezés, a nemzedékek hűsége szép. A görög templom kollektív mű, egy nép hitvallása. A gótikus templom folytatólagos mű, az európai lélek pályáját követi a bencés honfoglalástól a reneszánszig. Egyszerre legalább két világ gyermeke, mint a nereidák. A gótikában az a szép, hogy sohasem csak gótikus, az idő elmossa a stílusát. A neogót templom viszont csak gótikus. Olyan tiszta és egységes, mint egy neoklasszikus épület. Rajta van a mérték, hiányzik belőle az idő.
Egyszer ki akarták cserélni a kassai dóm barokk sisakját is. A remekmű életébe került volna. Visszamenőleg az évszázados, igazi kő is hitelét veszti egy ilyen helyreigazítástól.
