Február 8., szerda
Február 8., szerda
Este estély Munkácsyéknál. Főleg a monde littéraire hivatalos: Leconte de Lisle és felesége, Robert de Bonničres és neje, ms. mad. és mll. Chaplin, Brozik, madame Beule, a Dumas leányok stb. stb. Vagy 150-en.
A soirée kezdetén a Chaplin családdal az entrénál állunk. Mll. Chaplin-nek bő alkalma nyílik rossz nyelvét ragyogtatni.
Később koncert, két olasz leány énekel igen hamisan szólókat és duetteket. Une musique chaotique.
Munkácsy bemutat Leconte de Lisle-nek, kit pedig annyira szeretek, mint költőt, hogy nem akartam megismerni, mint embert. Leconte de Lisle − azonban maga akarta, hogy megismerkedjek vele. Hallotta, hogy én lefordítottam néhány versét az O. V.-ben és Bud. Szemlében.
Nos tehát, sajnálom, hogy megismertem. Ezentúl nem fognak olyan tiszta élvezetet okozni nagyszerű filozofikus versei, ott fogom érezni mindig költőjük kicsinyes lelkét.
Egész idő alatt Sully Prudhomme és Coppée ellen beszélt, kiket olyan semmis talentumoknak mond, hogy ha valóban ilyenek lennének, akkor csak a legnagyobb pitié és commiserationnal kellene róluk beszélnie.
Különben élénken Lisztre emlékeztető fej, azzal a különbséggel, hogy Liszt feje finomabb, szellemesebb és férfiasabb volt amellett.
L. d. Lisle feje és mosolya egy vénasszony fejére és mosolyára emlékeztet. De nem egy jóságos vénasszonyéra.
Furcsa, hogy mind e sok kicsinyes hiba oly szépen megfér a nagy költő óriás tulajdonságai mellett.
Az elhalt generációból legnagyobbnak Victor Hugo-t és Baudelaire-t tartja. Ez utóbbit azonban amellett igen ügyetlennek, kinek minden egyes versének megfaragására roppant sok bajt okozott.
A modernek közül csak az egyetlen Haraucourt-t tartja tehetségesnek.
Munkácsy bemutat Bonničres-nek is, akivel azonban alig válthatok pár szót, mert felesége elcipeli.
