Vas István: AZ ÁRULÓ FORDÍTÁS
Vas István: AZ ÁRULÓ FORDÍTÁS
Egy Tibullus-kötetet forgatok, melynek beírásai egész kis magyar művelődéstörténetet mesélnek el. Első tulajdonosa Fáy András volt; 1878-ban került a tabi kaszinó birtokába, onnan, nem tudom, hogyan, Ernst Lajoséba, és az ő aukcióján vette meg nekem ajándékul egy kedves rokonom. 1801-ben jelent meg Bécsben, és a latin szöveg mellett ott a német fordítás is. Ki ültette át a verseket, nem derül ki a könyvből, valószínűleg azért nem, mert a fedőlapja hiányzik. De az előszó arról tanúskodik, hogy heves híve volt a felvilágosodásnak. Tibullus sorsáról szólva így ír: In jenen unweissenden Zeiten der Mönchsbarbarey – a szerzetesi barbárságnak ama tudatlan idejében. Elavult történelemszemlélet, amelyet le kell nyelni, ha a XVIII. századot szeretjük – így csitítom bosszankodásomat a beképzelt észjárás fölött. Legalább a fordítása merész lesz!
Ehelyett mit találok mindjárt az első elégiában? At vos exiguo pecori, furesque, lupique, Parcite: de magno est praeda pretenda grege. "Azt követelem tőletek, tolvajok és farkasok, hogy kíméljétek meg nyájamat: a nagy nyájból kell venni a prédát." Utána a latin szövegben három csillag, talán mert hiányzik egy rész, talán hogy kiemelje ennek a gondolatnak Tibullusra annyira jellemző fontosságát. Mert Tibullus volt az európai szellemnek legelegánsabb anarchistája, és nagyon meghamisítja őt az, aki anarchiáját elsikkasztja, és csak az eleganciát hagyja meg. Ismeretlen fordítónk pedig a pentametert ilyen körültekintően adja vissza: Leichter gewahren euch Heerden der Reichen den Raub, azaz "könnyebben lehet rabolni a gazdagok nyájaiból", és a "mert" kötőszót belekötve alaptalan okozati összefüggést teremt a következő résszel: Denn hier bringen wir jarlich für ihren Hirten ein Opfer stb. Mintha itt csupán egy tulajdonáért aggódó kisbirtokos beszélne, aki ravaszul el akarja terelni magáról a rablók figyelmét. Mintha nem egy keményen megfogalmazott elvről volna szó.
Elavult történelemszemlélet? Örök történelemszemlélet! Hogy ismerjük minden korban ezeket a felvilágosodottakat, akik büszkén hadakoznak a szerzetesi és egyéb barbárságokkal, csak a "nagy nyájak" előtt éreznek némi respektust!
És annál inkább szívünkbe zárjuk Tibullust.
