Baróti Dezső: M. Tótfalusi K. Miklós • M. Tótfalusi K. Miklósnak maga személyének, életének és különös tselekedetinek Mentsége… M…
Baróti Dezső: M. Tótfalusi K. Miklós •
M. Tótfalusi K. Miklósnak maga személyének, életének és különös tselekedetinek Mentsége… Mellyet most újjólag kinyomtattak Tolnai Gábor bérekesztő-beszédével. – Gyomán, Kner Izidor betűivel.
M. Tótfalusi K. Miklósnak maga személyének, életének és különös tselekedetinek Mentsége… Mellyet most újjólag kinyomtattak Tolnai Gábor bérekesztő-beszédével. – Gyomán, Kner Izidor betűivel.
«Csak lopd el Hollandiának mesterségeit és tsináljunk Erdélyből egy kis Hollandiát» – írta levelében Bethlen Miklós, az Amszterdámban tanuló Tótfalusinak. – Hollandiából akkortájt valóban volt mit «lopni». Ott élt sok más között Pierre Bayle, hogy nemsokára elindítsa a legelső igazán európai folyóiratot. A kezdődő felvilágosodás hazája volt ez az ország, de a Rubens Kermessé-ről jól ismert mulatozóké is; művészek és tudósok földi paradicsoma. Egy francia költő az antik tájak helyett most már Hollandiát, e boldog partok bőségét és szabadságát dicsérte:
Je vois régner sur ces rivages
L’innocence et la liberté.
– – – – – – – – – – – – – –
Abondance et frugalité,
Autorité sans esclavage,
Richesses sans libertinage,
Nobelesse, charges, sans fierté:
Mon choix est fait…
L’innocence et la liberté.
– – – – – – – – – – – – – –
Abondance et frugalité,
Autorité sans esclavage,
Richesses sans libertinage,
Nobelesse, charges, sans fierté:
Mon choix est fait…
Tótfalusi ebben a boldog országban élt. Nem szegény diákként, mint magyar tanulótársainak jórésze, hanem a meggazdagodott polgár tisztességében. Műhelyébe olyan gyakran jöttek a külföldi rendelések, mint a kikötőbe az indiai hajók. Munkáinak tekintélyt ad az előkelő megrendelők személye. A georgiai fejedelemnek Abc-t készít, dolgozik a toscánai nagyhercegnek, Medici Cosimonak és a római pápának. «Néha targoncával tolták a pénzt szállásomra» – olvassuk Mentsége első soraiban. «Mon choix est fait» – mondta a francia költő és XIV. Lajos Franciaországa helyett Hollandiát választotta, mert ott, mint idéztük, a hatalom nem hajt szolgaságba, s nem hivalkodnak a nemesek és a tisztethordozók. «A közönséges jót eleibe kell tenni a magánosnak…» – mondta Tótfalusi – és hazajött Erdélybe, a kezdődő habsburgi barokk Erdélyébe, ahol nem volt bőség és szabadság, a hatalom szolgákat követelt és hivalkodók voltak a nemesek, s a tisztethordozók. A hanyatló Erdélyből már nem lehetett «kis Hollandiát» teremteni, de Tótfalusi nemes makacssággal ezt nem értette meg. Itthon is szabad amszterdámi polgárként akart élni, pedig errefelé csak a társadalom rangsorában elfoglalt hely szerint lehet fennmaradni. Mesterségével kapcsolatban anyagi gondjai vannak. Csoda-e, hogy ő az első magyar író, aki gazdasági életünk elmaradottságát észreveszi? Igazán a bőrén érezte. Legjobban mégis izlésbeli elmaradottságunk keseríti el. Az alkotó ember legnagyobb fájdalmát, a megértő közönség hiányát kellett elszenvednie. Mentsége – ne ijedjünk meg a pathetikus kifejezéstől! – örök magyar sorsot tükröz, hiszen a korát megelőző nagy tehetség magányosságát, kínlódásait a magyar lélek történetének állandó érzései közzé sorolhatjuk. Tótfalusi esetében, a barokk világban helyét már nem találó, üldözött, méltóságában megalázott autonóm személyiség s a «barbarus» földön kallódó művész kéri jogait.
Írása még a barokk stílus-eszményt fejezi ki, amellyel tulajdonképpen már szemben állt. De néha itt is előtűnik az újító. Mondanivalójában racionális felosztásokra törekszik, a barokk stílus érzéki lobogását pedig letompítja, anélkül azonban, hogy sikerülne magát érzelem és gondolatvilágához adequát módon kifejezni. Végülis már egy nem barokk élményvilágtól megbontott barokk stílust kapunk. Talán ez a stílus adja Tótfalusi igazi arcát, hiszen a stílus nemcsak ember, hanem még annál is jobban a milieu. Nehézkes mondatai az író milieu-jét juttatják eszembe, de amit mondataival elbeszél, arra figyelmeztet, hogy majd Bessenyei jő és a magyar felvilágosodás.
Tótfalusi Kis Miklós Mentségé-t a maga idejében világhírű könyvnyomtatóhoz méltó, szép kiállításban a gyomai Kner nyomda adta ki újra, két tanulmánnyal. Tolnai Gábor esszéje Tótfalusi pályájának szellemi arcképét rajzolja meg. Különösen a tudós nyomdász eszmevilágának bemutatásában találunk fínom és új megfigyeléseket. De nem hagyhatjuk szó nélkül azt az egyre növekvő elmélyülést, amit Tolnai újabb esszéiben tapasztalunk. A történetíró tárgyilagosságát meleg és igen helyesen, nem is mindíg leplezett líra lelkesíti át. Kner Imre tipográfiai megjegyzéseket fűzött a kötethez, amelyek a magyar nyomdászattörténet kutatóinak nyújtanak értékes adalékokat.
