Komjáthy Aladár: Boldogok a halottak
Komjáthy Aladár: Boldogok a halottak
«Boldogok a halottak» – szól a zsoltár,
én is boldog leszek,
építgetik már távozásom útját
titkos szellemkezek.
Belépek egy végtelen hadseregbe,
amely a földön át
rohant izzó, vak félelemben égve,
keresni új hazát.
én is boldog leszek,
építgetik már távozásom útját
titkos szellemkezek.
Belépek egy végtelen hadseregbe,
amely a földön át
rohant izzó, vak félelemben égve,
keresni új hazát.
S eltűnt a csillagok mögötti ürben,
míg csontjai felett
évmilliók, hömpölygő, nagy folyamként
közönnyel lejtenek.
míg csontjai felett
évmilliók, hömpölygő, nagy folyamként
közönnyel lejtenek.
«Boldogok a halottak» – énekelték
mikor bátyám feküdt
holtan s ömlött a kék tavasz, mint lágyan
olvadozó ezüst.
mikor bátyám feküdt
holtan s ömlött a kék tavasz, mint lágyan
olvadozó ezüst.
Boldog leszek-e, vagy csak öntudatlan,
ha én is meghalok?
Feleljetek aggódó, vad szivemnek,
ha vagytok, angyalok.
ha én is meghalok?
Feleljetek aggódó, vad szivemnek,
ha vagytok, angyalok.
Egy más világba vágytam mindig innen,
ahol a zűrzavar
roppant verdése homlokunkon csattog
s mindent éjbe takar.
ahol a zűrzavar
roppant verdése homlokunkon csattog
s mindent éjbe takar.
Órjás rózsák és ötszáz éves ifjak
honába vágyom én,
ahol a biztos, hosszú, boldog élet
virágzó lángja ég.
honába vágyom én,
ahol a biztos, hosszú, boldog élet
virágzó lángja ég.
Ahol a nyár úgy hömpölyög, mint ének
a szűzek ajakán
s duhaj istenfiak festik a mennyet,
ha néha halavány.
a szűzek ajakán
s duhaj istenfiak festik a mennyet,
ha néha halavány.
Ahol nincs rettegés s a méla bánat
a lelket nem veri,
öröm szolgál s a tűnő óra édes
cseppjeit keveri.
a lelket nem veri,
öröm szolgál s a tűnő óra édes
cseppjeit keveri.
Ahol az őrző Isten tündöklése
szünetlenül lobog,
ahol a jövő: fény és nem a holtak,
az élők boldogok.
szünetlenül lobog,
ahol a jövő: fény és nem a holtak,
az élők boldogok.
