Devecseri Gábor: Andrássy uti őszi délelőtt
az Andrássy ut csendjét
halvány aranyba mártja;
ablakból száll a fákra
emberformáju lények
uszkálnak a hig napban;
a lombok jelzik: halkan
nincs is a táj, csak látom.
Nem is látom, csak érzem.
Érezni is csak vélem.
két oldalról a házak,
nesz nélkül elterülnek,
a semmivel vegyülnek.
elszáll, mint csiz az ágról.
Mint fürdőző a kádból,
kilépek a világból.