Bakó József: Elakadt pehely
puhitani pár emberfészket.
De megragadtam egy tüskés ágon.
Most fehérségem ugy lóbálom,
mint békezászlót a követ,
bár körötte ágyuk dörgenek.
A gyülölet bömbölve ugat
– de pelyheket golyó ugyse fog –
A pehelyre csak a sóhajok,
a lángok és könnyek vészesek…
Szabaditsatok meg emberek!