MINT FA A MAKKTÓL
MINT FA A MAKKTÓL
Tépdesett engem is, – de mi?
Váratlanul rámrontott,
tanított nyögni, csengeni
mint tölgyet, zászlót, bokrot.
Rántott, mint folyó vizei
kuszónövényes partot.
Rázott, hogy engedjek neki,
várt, mint visszhang a hangot.
El-elragadt, akár a lágy
harangszót, dalt az alkonyatkor
haza lépdelő lánycsapatból –
Nem bennem, benne volt a vágy,
hogy mint a makk, – mint fa a makktól
váljak, maradjak el magamtól.
Váratlanul rámrontott,
tanított nyögni, csengeni
mint tölgyet, zászlót, bokrot.
Rántott, mint folyó vizei
kuszónövényes partot.
Rázott, hogy engedjek neki,
várt, mint visszhang a hangot.
El-elragadt, akár a lágy
harangszót, dalt az alkonyatkor
haza lépdelő lánycsapatból –
Nem bennem, benne volt a vágy,
hogy mint a makk, – mint fa a makktól
váljak, maradjak el magamtól.
