Bálint György: Ballada a jobb sorsra érdemes Villonról
Bálint György: Ballada a jobb sorsra érdemes Villonról
Kilenc évvel ezelőtt Szabó Lőrinc lefordította Villon néhány balladáját. A könyvecske, mint mondani szokás, a nyilvánosság kizárásával jelent meg, Villonra, Villon igazi hangjára alig figyelt fel a magyar közönség. Jó néhány évvel később Faludy György kiadta Villon «átköltéseit». E verseknek a címükön kívül alig van közük Villon balladáihoz. Sem a formát, sem a tartalmat nem őrizték meg. Alaphangjuk is más. Villon hangja nyers, szava tömör, kemény, népiesen vaskos és egyszerű. Faludy «Villon-versei» bőbeszédűek, símák, érzelmesek és pikánsak. Nem balladák: modern sanzónok irodalmi igényű kabarék számára. Ezt még az sem enyhíti, hogy Faludy szociális világszemlélettel itatta át őket. A könnyű fajsúlyú írást nem teszi erősebbé a rokonszenves világnézet – ellenkezőleg, a sekélyes művészi kifejezés profanizálja a világnézetet. Faludy szeme előtt nyilván Bert Brecht példája lebegett: de a kitünő német költő a «Háromgarasos opera» erőteljes eredeti dalaival nem akarta Villon-fordítások látszatát kelteni. Brecht felhasználta néhány Villon-ballada alaptémáját, őszinte, hamisítatlan Brecht-verseket írt belőlük és csak zárójelben írta oda, szerényen és korrektül: «Villon nyomán». Faludy ezzel szemben «Villon-balladák» címkéjével ál-Villont hozott forgalomba. A franciák nemzetközi szerződésekben kötötték ki, hogy idegen országok szeszgyárai ne nevezhessék készítményeiket «cognac»-nak. Költőiket elfelejtették hasonló szigorral megvédeni. Faludy szankciók nélkül terjeszthette az ál-Villont. Mondanunk sem kell, hogy óriási sikerrel. Villon-ja a pesti intellektuel-körök kevésbé igényes köreiben olyan népszerű, mint a majdnem-irodalom «best seller»-regények. (El kell ismerni, hogy tehetséges is a maga műfajában, csak éppen Villonhoz nincs semmi köze.)
Most következik a ballada drámai csúcspontja. A nagy siker csábító hatása alatt Szabó Lőrinc régi fordításai új kiadásban jelentek meg. A kiadó olyan élelmes volt, hogy csaknem teljes pontossággal lemásolta a hamis Villon címlapját. A valódi Villon ügyesen úszott az árral, minden kirakatban megjelent a hamis mellett, a közönség Villon-szükséglete nagy volt, a címlapok hasonlósága szuggesztíven hatott – és így történt, hogy a valódi Villon új, nagy példányszámú kiadása rövid idő alatt mind egy szálig elfogyott.
Ajánlás:
Költők, kiadók tanuljatok a jobb sorsra érdemes, szegény Villon példájából: a valódi Villon is elkél, ha Faludy-jelmezbe öltöztetik.
