Devecseri Gábor: A Bicskey-utca és a Lágymányosi-utca sarkán
a világ világ volt, nemcsak álom,
ebben az udvarban rózsák voltak,
ezen a falon át kihajoltak.
a keskeny utcában kiabáltunk;
ahol e ház áll most, ott szánkóztunk,
a havas gazokon átgázoltunk.
bagoly ült ama fa lombja között.
Megvan még a bagoly, vagy elszállt már?
A sötét utcában árnya kószál.
szárnyával az eget beborítja,
sárga nagy szemének fénye lüktet;
magával vitte az életünket.